A Pannon-Work cégcsoport több mint 35 éve dolgozik együtt fiatalokkal a diákmunka területén. Ez idő alatt mindig fontos volt számunkra, hogy figyeljünk a véleményükre, megismerjük a gondolataikat és teret adjunk nekik.
Elkötelezettek vagyunk a fiatalok támogatásában, amely nem csak abban mutatkozik meg, hogy ott vagyunk velük, amikor belépnek legelső munkahelyükre.
Korábban a PW Iskolapad videósorozatban megoszthatták tapasztalataikat a különböző korosztályokkal, most pedig azt a különleges látásmódot szerettük volna még szélesebb közönséghez eljuttatni, amellyel a világot szemlélik.
Így született meg 2026-ban a VAN KÉPED HOZZÁ? elnevezésű művészeti pályázatunk, amelyre minden Magyarországon élő 15-30 év közötti alkotó beküldhette művét festészet és grafika kategóriában, témai megkötés nélkül. A pályázatra közel 250 alkotás érkezett, amelyből 14 mű jutott a shortlistre, ezek közül választott a zsűri és a közönség egy-egy nyertest.
A két nyertes alkotás:
Mucsi Vivien – Tükröződés (zsűri díja)
Biró Kolos Tiván – Háború és Béke (közönségszavazás)
Vivien és Kolos a díjátadó előtt meséltek nekünk az alkotásaikról, példaképeikről és a generációjukról.
A zsűri díját Vivien a Tükröződés című, 100x70 cm-es olajfestménye nyerte el. A képen az alkotó párja látható, ahogy visszatükröződik egy autó motorháztetején. Az ötlet magából a látványból született: Vivient megfogta, ahogy az ég, az épület és az emberi alak egyszerre jelenik meg a fényes felületen. „Szeretek realisztikusan festeni, úgyhogy izgalmas kihívás volt ezt ennyire részletesen megfesteni”, mondja. A kép azért is különleges számára, mert a párja szerepel rajta.
A festő korábban főleg akrillal dolgozott, ehhez a művéhez viszont az olajfestéket is ki akarta próbálni. Úgy érezte, hogy a tükröző felületeknél sokat számítanak az apró színárnyalatok és az átmenetek, ezért az akrillal elkészített alapra rétegről rétegre vitte fel az olajat. A rajzot projektorral vitte át a vászonra, aztán a nagyobb színfelületektől haladt a részletek felé, a végén pedig a fényekre és a tükröződésekre koncentrált. Ez nem volt egyszerű, hiszen a tükröző felületeken a formák kissé torzulnak, és ezt is hitelesen kellett visszaadnia.
Az amerikai hiperrealista festők munkái inspirálják, erről írta szakdolgozatát is. David Parrish festményein a motorok ábrázolása tetszik neki, Tom Blackwellnél pedig a fémes, fényes felületek és a technikai tárgyak megfestése. Azt szereti bennük, hogy „olyan dolgokat is képesek nagyon érdekessé tenni, amelyek mellett a hétköznapokban talán simán elmennénk”. A saját hangját még keresi, de ezt természetesnek tartja: szerinte nem baj, ha más alkotók hatással vannak ránk, mert sokat lehet tanulni tőlük, az a fontos, hogy idővel megtaláljuk, mit szeretnénk magunk megmutatni.
Biró Kolos Tiván a közönségszavazás-nyertes a Háború és Béke című tussal és tűfilccel készült rajzával, amelyben egy kevés színes tus is megjelenik. A kép alján egy kis galamb áll a békét jelképezve, fölötte pedig keselyűkből álló, felhőszerű tömeg magasodik, amely a veszélyt, a háborút és a nehéz időket jelenti. A mű ugyanakkor reményt is hordoz: a galamb egyedül, kiszolgáltatottan is kitart és kiáll magáért. Kolos szerint ebben egyetemes üzenet rejlik: „egy-egy rossz helyzetben nem kell letörni, elkeseredni, hanem előre nézni és továbbmenni, hinni abban, hogy ha teszünk a megoldásért, jobb lehet a helyzetünk”.
A téma spontán született: az alkotó állatokkal akart kezdeni valamit, és a madarak jutottak eszébe. Tudja, hogy a béke–galamb és háború–keselyű párosítás közhelyes lehet, de úgy véli, vizuálisan a saját módján tudott hozzászólni ehhez az évszázadok óta aktuális témához. Többféle tervet is készített, végül a felhőszerű kompozíciónál maradt. A tust és a tűfilcet azért szereti, mert könnyen kezelhetők, szabadon lehet velük kísérletezni és lendületesen alkotni.
Példaképei között elsőként Sajdik Ferencet említi, akinek munkássága kisgyerekkora óta elvarázsolja, és aki „nem csak szakmai szempontból, hanem emberileg is” közel áll hozzá. Az inspirációi többnyire a szatirikus grafika, a karikatúra, a képregények és a rajzfilmek világából érkeznek. Az alkotás a rajzfilmekkel kezdődött, sokáig animátor akart lenni. Tizenévesként döntötte el, hogy komolyabban foglalkozik a rajzolással, és több képzésen is részt vett, pedig nem művészeti osztályba járt. Ma Egerben tanul grafikusművészként, ahol olyan hagyományos technikákba mélyedhet el, amelyekre korábban nem volt lehetősége.
Mindkét alkotót megkérdeztük a saját generációjáról is. Vivien szerint a fiatalok ma rengeteg inger között próbálnak eligazodni, a közösségi média pedig egyszerre ad inspirációt és kínál könnyű összehasonlítási alapot. „Ne akarjunk mindent annyira siettetni, és ne hasonlítsuk folyton magunkat másokhoz”, üzeni. Szerinte mindenki a saját tempójában halad, és érdemes jobban odafigyelnünk egymásra és az apró dolgokra is. A festésből tudja, mennyi mindent észre lehet venni, ha az ember tényleg megáll és figyel.
Kolos úgy látja, hogy egyik generációt sem kell elítélni, mert mindegyiknek megvannak az értékei és a hibái. Szerinte a fiatalok nem félnek kiállni az elveik mellett, sokan tudatosan gondolkodnak és szolidárisak. Azt kívánja, hogy jobb párbeszéd és együttműködés alakuljon ki a generációk között, hogy megőrizzük egymás értékeit, de ne rettenjünk meg az újtól sem. Úgy fogalmaz: „nem kell félteni ezt a generációt sem”.
A nyerteseknek a díjat Baksy Marianna marketing és PR igazgatónk adta át október 26-án a B32 Galéria és Kultúrtérben, ahol az alkotások egy hónapon keresztül megtekinthetők egy pop-up kiállításon.
